Magyarországi bemutató a programjaink közt

A 2017 június 17-én, 19 órai kezdettel ad otthont a Kőbányai Szent László templom, Donizetti: Parafrasi del Christus kantáta magyarországi bemutatójának.

1842 júniusában Donizetti udvari zeneszerzőként és igazgatóként dolgozott a Bécsi Császári Kápolnában. A körülmények nem voltak olyan rózsásak, mint látszólag: „Hat hónapig semmit nem csinálok, és még hat hónapig pihenek” – állt a levélben, amelyet barátjának, Dolcinak írt.
Feladatai kimerültek néhány rövid offertóriumban. A két hosszabb mű a Kápolna számára írt Miserere g-moll és a Parafrasi del Christus tulajdonképpen korábbi kompozícióinak átiratai. Sógorának írt levelében így fogalmazott: „’29-ben alkottam Nápolyban, ’44-ben átdolgoztam, kitisztítottam, és elegánsan felöltöztettem, hogy ragyogjon a Bécsi Császári és Királyi Könyvtárban.”

A második átdolgozás egyetlen hiteles forrása a kézirat, amelyet a nápolyi Majella Konzervatórium Szent Péter Könyvtára őrzött meg. Donizetti saját kézírása olvasható benne: Parafrasi del Christus – Per due voci Sop. e Contr. di Donizetti/1844.
A szopránra és mezzoszopránra íródott oratórikus mű szövegkönyve Serafino Gatti alkotása, talán Szűz Mária és Szent János elmélkedését testesíti meg a Kereszt alatt, Krisztus szégyenteljes áldozatát és halálát, majd dicsőséges feltámadását.
Donizetti e művében kitolja a szent zene határait, egyrészt kapcsolódik Bellini bel canto-jához, másrészt megelőlegezi Verdi szent zenéjének drámai hatalmasságát.
A Parafrasi del Christus négy tételből áll és érdekes módon f-moll a hangneme, mint Pergolesi Stabat mater-ének.

Forrás: Dallas, Texas, October 2009
Norbert Gerl

1. Larghetto – “Per pietà del peccatore”

2. Andante sostenuto – “E qual morte egli sostenne?”

3. Moderato – “Della gloria al seggio eterno”

4. Larghetto – Allegro vivace – “Diegli un nome assai possente”

Zenei anyag forrása: gyrosquartet.com

Gaetano Donizetti (Bergamo, 1797. november 29. – Bergamo, 1848. április 8.) olasz zeneszerző. Gioacchino Rossini és Vincenzo Bellini mellett az olasz bel canto korszak legnagyobb, legtermékenyebb operakomponistája volt. Szegény család ötödik gyermekeként született. Kezdetben Simon Mayr tanítványa volt, majd Stanislao Mattei atyához került Bolognába ellenpontot tanulni. Első operáját (Pügmalion) 1816-ban írta, de az 1818-ban komponált Burgundiai Henriket hamarabb mutatták be. Kezdetben Bartolomeo Merelli volt a szövegkönyvírója, de ötödik közös művük (Granadai Zoraida) sikertelensége után Felice Romanival, a kor legjelentősebb librettistájával kezdett dolgozni. Másik jelentős munkatársa Jacopo Ferretti volt. 1827-ben szerződést kötött Domenico Barbajával, a nápolyi színházak impresszáriójával, így egy időre a dél-itáliai városba költözött. Itt ismerkedett meg Vincenzo Bellinivel, akivel barátságot kötött ugyan, de a színpadon mindvégig riválisok maradtak. Rossini visszavonulása (1829) és Bellini korai halála (1835) után Donizetti lett az olasz opera korlátlan és rivális nélküli ura. 1834–1839 között a nápolyi konzervatórium ellenponttanára volt. Miután nem kapta meg a konzervatórium vezetői állását, illetve miután a cenzúra betiltotta Polyutus című operáját, a nápolyi életből kiábrándulva Párizsba ment, ahol egyaránt írt vígoperákat (Az ezred lánya) és – a francia közönség óhajának eleget téve – nagyoperát is (A kegyencnő). Párizsból kisebb-nagyobb utakat tett, így Bécsbe is, ahol 1842-ben oly nagy sikerrel vezényelte a Linda di Chamounix-t, hogy a császár kinevezte udvari karmesternek, kamarazenei igazgatónak és udvari zeneszerzőnek. 1845 nyarán mutatkoztak rajta először az elmezavar jelei. 1846 februárjában egy Párizs melletti szanatóriumba szállították, ahonnan hozzátartozói csak hosszas utánajárás után tudták hazavinni Bergamóba. 1848. április 8-án, szülővárosában érte a halál. Donizetti zenetörténeti fő jelentősége, hogy utolsóként lehelt életet a nápolyi iskola (akkoriban már erősen hanyatló) operastílusába. Ehhez az opera seria műfaját a Párizsban divatos grand opéra valamint a Bécsben divatos singspiel stíluselemeivel ötvözte. Számos operája közül az utolsó alkotó korszakában írottak maradtak leginkább repertoáron. Buffáiban megfigyelhető, hogy hangvétele mindig harsányabb elődeinél (Rossini, Bellini); ezen darabokból féktelen temperamentum árad. Vígoperái (Szerelmi bájital, Don Pasquale) máig az operaszínpadok közkedvelt repertoárdarabjai, de drámai operái is nagy népszerűségnek örvendenek. Korai műveibe (pl. Lammermoori Lucia) előszeretettel épített be olyan őrülési jeleneteket, amelyekben az előadóknak tág lehetőséget biztosított énektudásuk csillogtatására. Többször is megpróbálkozott az opera seria és az opera buffa közötti határ elmosásával: a komikusnak látszó szituációkat gyakran romantikusabban fogta fel, és ezzel az opera műfajának egy sajátos válfaját (opera semiseria) hozta létre. Ez jelentős eltérést mutat Rossini művészetéhez képest, és Giuseppe Verdi munkásságát előlegezi meg.

A Donizetti előadás két szólistája Gion Zsuzsanna és Kovalik Erika.

Gion Zsuzsanna zenei tanulmányait hét évesen kezdte a Weiner Leó Zeneiskolában Budapesten.
Középiskolai évei után a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Zenei Tanszékén képezte magát tovább, diplomáját is itt szerezte ének-zene, egyházzene szakon. A főiskolai évek alatt rendszeres fellépője volt a Zenei Tanszék „Hangműhely” című koncertsorozatának. 2005-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Művészeti Szekciójának magánének versenyén különdíjat kapott a kortárs zene kitűnő tolmácsolásáért.

Részt vett a Bükki Művészeti Napok, Walter Moore, Váradi Zita és Pitti Katalin mesterkurzusain.
2010 novemberében közreműködött a nagyszabású, nemzetközi „Liszt egyháza Rómában” elnevezésű koncertsorozaton, ahol november 14-én a római San Ignazio templomban Liszt Missa Choralis-ában alt szólót énekelt, november 15-én pedig az egyesített kórussal előadták Liszt Esztergomi miséjének vatikáni változatát, amely először csendült fel a vatikáni Szent Péter Bazilikában.
2011 óta oratórikus hangversenyek, ária-és operaestek szólistájaként koncertezik országszerte.
A Budapesti Szent István Bazilika orgonakoncertjeinek állandó énekes közreműködője és a Budapesti Belvárosi Főplébániatemplom Énekkarának szólistája.
Külföldi vendégszerepléseinek helyszínei: Svájc, Olaszország, Szerbia, Ausztria és Erdély.
Kovalik Erika a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetén szerezte klarinéttanári és kamaraművészi diplomáját.
Magánénekesi tanulmányait Németh Lujzánál, majd a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában Bikfalvy Júliánál, később pedig Jelinek Gábornál illetve Bakos Kornéliánál végezte. 2005-ben a Dal-Via-Dal Nemzetközi Énekverseny Operett kategóriájának döntőse, illetve a 2001-ben alakult Chagall Klezmer Band alapító tagja, klarinétosa, és szólóénekese volt.

Jelenleg a több nemzetközi zenekari versenyt is megnyert Tutta Forza Zenekar koncertjeinek szólistája, valamint a kőbányai Kroó György Művészeti Iskola tanára.
Rendszeres aktív hallgatója volt a Crescendo con Spirito Nyári Akadémiának, valamint Pitti Katalin, Jelinek Gábor és Váradi Zita mesterkurzusainak.
Szólóénekesként fellépett Európa számos országában, pl. Németország, Ausztria, Olaszország, Róma-Vatikán, Svájc.
 Jelenleg a Nemzeti Énekkar, és a Vashegyi György által vezetett Purcell kórus tagja, a Budapesti Belvárosi Főplébánia Templom Kórusának szólistája, a Magyar Rádió Énekkarának kisegítője, valamint a budapesti Szent István Bazilika és a Szent Mihály Templom orgonakoncertjeinek állandó énekes szólistája.

További híreinket, beszámolóinkat ITT találja!

Látogasson el a Programok nevű oldalunkra, mely folyamatosan frissül, vagy töltse le mobil applikációnkat!