Szent László királyról

Szent László a magyar uralkodói eszmény egyik legtökéletesebb kifejezője, a kereszténység következetes védelmezője és terjesztője, aki a legkeményebb csatában is tudott nemes lelkű lenni, s akiről egyszerre mondták, hogy “lovagkirály” és “szent”.

Szent László-legenda a gelencei templom falán

Atyjának I. Béla királynak a vitézségét, míg anyjának a lengyel Richezának a vallásos lelkületét köszönhette, melyek állandó tulajdonságai maradtak élete végéig. László még hercegként tért haza lengyel száműzetéséből, hogy bátyját, Gézát támogassa I. Salamon király ellen, biztosítva maguknak ezzel a dukátust (hercegi uradalom).
László herceg Salamon uralkodása alatt a kerlési csatában tüntette ki magát először jelentősebben, amikor a betörő fekete kunokat sikeresen kiverte az országból és még az egyik menekülő kun vezértől is visszaszerezte az elrabolt magyar leányt. Ez a hőstette még életében nagy dicsfénnyel övezte fel őt.
A pártoskodásban még többször is Géza mellé állt a harcban, amíg csak őt uralomra nem segítette. Bátyja halála után azonban rövidesen mégiscsak ő lett a király 1077-ben. Uralkodása alatt egyaránt törekedett az ország külső és belső gyarapodására, valamint annak egységére is.
A királyságába betörő besenyőket, úzokat, kunokat többször is kiűzte, nem egyszer felkínálva nekik a lehetőséget, hogy térjenek meg a keresztény hitre és telepedjenek le. 1091-ben birtokba vette Horvátországot és az egykori Moesia egyik részét dinasztikus jogon, lévén az özvegy horvát királyné a testvére volt, s László segítségét kérte.

Sűrű háborúzásai okán is a legtöbb csoda a hadakozó királyt kísérte: – üldöző ellenség elől menekülve a szikla meghasadt előtte – éhező katonái táplálására szarvasbikák jelentek meg – imájára víz fakadt a sziklából – ellensége elé dobott pénzei kővé változtak stb.
László a magyar egyházat ahol tudta erősítette, több apátság és püspökség alapítása fűződik a nevéhez, uralkodása idejében tudott csak elterjedni a káptalani és a fő esperesi szervezet is. Adományaival buzgón segítette a templomokat.
1083-ban ő avatatta szentté István királyt, fiát Imrét, Gellért püspököt valamint Zoerard-Andrást és Benedek zoborhegyi remetéket. Neve komolyan felmerült a készülődő I. keresztes hadjárat egyik lehetséges vezéreként, amit csak az 1095. július 29-én bekövetkezett halála hiúsított meg.
Testét először Somogyváron majd később Váradon helyezték nyugalomra. Itt évszázadokon keresztül töretlen volt a kultusza, nemcsak gyógyulni vágyók jöttek ide, de sokan vitás ügyeiket is itt intézték el, a szent sírjánál, illetve itt tettek többen is fogadalmi esküt.
Szent László király halála után többször is megjelent népe között és csodát tett ott, ahol a legnagyobb volt a szükség. Magyar katonáknak pedig tömegei mentek csatába “Szent László, segíts!” felkiáltással egészen a II. világháborúig.
Szent László ünnepe: június 27.

1048 előtt született lengyel földön. – Apja I. Béla király. – Anyja Richeza (Adelheid) lengyel hercegnő. – Királlyá választották 1077 tavaszán. – Megkoronázták 1077-ben (Géza görög koronájával), majd 1081-ben (a Salamontól visszakapott koronával). Mindkét koronázás ténye azonban vitatott. – Első feleségének a nevét nem ismerjük. – Második felesége Adelheid német hercegnő. – Fia nem született. – Lányai: Piroska (később bizánci császárné) és két ismeretlen nevű leány. – Meghalt 1095. július 29-én a cseh határ közelében. Előbb Somogyvárott temették el, majd Váradon (Nagyvárad) helyezték örök nyugalomra.

forrás: A Szentek lexikona, A szentek élete I-II., wiki

További híreinket, beszámolóinkat ITT találja!

Látogasson el a Programok nevű oldalunkra, mely folyamatosan frissül, vagy töltse le mobil applikációnkat!